Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

A Szatmár.ro hírportál ez alkalommal is egyházi elöljárók gondolataival kíván kellemes ünnepeket. Olvassa el a római katolikus és református vallási vezetők húsvéti gondolatait!

Krisztusban Szeretett Ünneplő Testvérek!

Az idei Húsvét ünnepének különlegessége Ferenc pápa által meghirdetett Isteni Irgalmasság rendkívüli szentéve. A II. Vatikáni Zsinat bezárásának 50. évfordulója kapcsán Szentatyánk úgy érezte: „Újra elérkezett az idő az Egyház számára, hogy vállalja a megbocsátás örömhírének hirdetését. Itt az idő, hogy visszatérjünk a lényeghez, hogy viseljük testvéreink gyöngeségeit és nehézségeit." Mert nagyon jól látta, hogy „a megbocsátás új életet fakasztó erő, és bátorságot ad arra, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe." (Misericordiae Vultus 10.)

Húsvét ünnepe ezt a reményteljes jövőt vetíti elénk: Isten irgalmas szeretetét. Gondolhatunk itt a tékozló fiát hazaváró és irgalmas szeretettel fogadó Atyára, vagy a bűnösökhöz irgalommal lehajló Jézusra, aki kijelenti: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél."

Valóban újra elérkezett az idő az Egyház számára, hogy vállalja a megbocsátás örömhírének hirdetését. Bár joggal mondhatnánk, „mindig is ezt tette"! De vajon elhittük-e, hogy az üdvösség örömhíre nekünk szól? Vajon elfogadjuk-e, hogy mindannyian rászorulunk Isten irgalmára?

Isten - létünk első pillanatától - irgalmas szeretettel szeret bennünket. Csak nehezen tudjuk elfogadni, nem értjük, mint ahogy az apostolok sem értették, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. De az üres sír elgondolkodtatta őket. ...Hát ezt jövendölték a próféták! Nem is maradhatott a sírban, nem lehetett az enyészeté még a teste sem, hanem fel kellett támadnia, hogy örökké uralkodhasson, még a halálon is! ...Ezt jelenti, hogy uralkodni fog Dávid házán mindörökké! ... Ezt tette Isten irgalmas szeretete - és Szentatyánk az Irgalmasság rendkívüli szentévével kihangsúlyozza, hogy ÉRTÜNK! ÉRTEM!

A húsvéti jelenetekben nincsen vádaskodás, szemrehányás, csak öröm, béke és csodálkozás. Jézus egyszer sem rója fel tanítványainak gyávaságukat, még egy „ugye megmondtam!" sem hagyja el a száját. Csak köszönti őket: „Békesség nektek!" Bátorítja őket: „Ne féljetek!" Vagy ha kérdez, csak egy dolog felől érdeklődik: „Szeretsz-e?" ... És higgyük el, ma sem tesz másként!

Egyházmegyénk lelkipásztori évének témája a Krisztus-közösség. Erről is hadd szóljunk röviden! Az Önátadás

Éveiben törekedtünk megismerni Isten szeretetét, és befogadhattuk Krisztust életünkbe. De ez nem csupán önmagunkért történt, hanem elsősorban másokért. Ha Krisztust befogadjuk életünkbe, azonnal megértjük, hogy Isten szeretetközösség és azt akarja, hogy minden ember szeretetközösségben éljen. A legalapvetőbb szeretetközösség a család, melyet Krisztus tart össze, s az ilyen krisztusi közösségekből nőnek ki az egyházközségek, egyházmegyék és épül belőle Krisztus misztikus teste, az Egyház. Nem mindegy, hogy milyen az a közösség, amelyben élünk, amelyet mi magunk is formálunk, és amelyért - még ha ritkán gondolunk is rá - felelősek vagyunk.

Kedves Testvérek! Engedjük be a feltámadt Krisztust életünkbe. Tanuljunk tőle alázatot, engedelmességet, szelídséget és mindenekelőtt irgalmasságot, mely a boldog szeretetközösség alapja.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek allelujás, boldog Húsvétot.

Feltámadt Krisztus!

Szatmárnémeti, 2016. március 27. Urunk feltámadásának ünnepén

+ Jenő püspök

Őrizők és hirdetők

Már rég elhalkult a virágvasárnapi hozsánna. Már sokan a feszítsd meget kiáltók közül is önmarcangolva szétszéledtek, s a nagypénteki Golgotáról csak a kereszt árnyékán csúszott alá a sápadt holdfény, végigsimítva a megalvadt vércseppeket, a szegek helyét és a szálkák között a kalapácsütések nyomait. Minden elcsendesedett már. A hajnali szürkületben két virrasztó, imádkozó asszony készült a rögtönzött sírhoz, szomorú kötelességüket elvégezni. Azt, amit nagypéntek este már nem tudtak befejezni. Annyi csalódás, annyi szenvedés, annyi fájdalom után még a csend is mélyebb volt, mint máskor. Már a kutyák sem ugattak, és a gépies készülődésben az asszonyok emlékeiben még ott volt a vállon reccsenő kereszt súlya, a töviskoronás fő szomorú nézése, az Éli-Éli kiáltás rekedt lemondása és a könyörgés tiszta lelke. Bocsáss meg nekik, Atyám! A sírt pedig próbált vitézek őrizték. A hajnalban meg-meg villant a sétáló őrpárok dárdáján a fény. Nem féltek ők semmitől, a halállal is sokszor szembe néztek már. S a gyenge asszonyok mégis szembenéztek ezekkel a zord, kemény katonákkal.

Hányszor éljük át mi magunk is a fájdalmak magányát, hogy egyedül hagynak a legjobb barátaink, és hogy úgy érzed egyedül emeled csak az életed keresztjét. Sok nagypéntek van már mögöttünk, de kevés az erőnk, hogy szembenézzünk a valósággal.

Sokszor őrzik még a magyar álmainkat. A gyötrődő nehéz álmokat. A gyermekeink honkereső álmát, az anyák vigyázó álmát, a hajnalváró édesanyák imáját. Vajon a mi életünk hol van az öklöt rázók, feszítsd meget kiáltók, átkozódók, vagy megfélemlítettek között, akik félnek Jézus Krisztust kiáltani, mert lehet, hogy ezért fényes fegyverrel kell szembenézni a hitünk miatt? Inkább mi is eltemetjük Jézust, és csak nagypénteki sorssal tudunk élni?

A két gyenge asszony azon a kora hajnalon mégis elindult. Ismét földindulás volt, mint a megfeszítés után. De amíg a nagypénteki bűnt temetett, ez a második sírt nyitott, angyalérkezéssel, isteni üzenettel, aki a munkáját végezve ráült az elhengerített kőre, mintha ezzel is bizonyítani akarná Krisztus győzelmét.  És a büszke őrzők halálos sápadtságot mutattak. De az Úr nem őket kereste az angyali szózattal. Mert, aki Jézushoz készül, azt megvigyázzák az angyalok.

Kedves testvérem! Te most honnan jössz és hová készülsz? Ott vagy a Jézust temetők között, megváltatlan bűneiddel, elnyomott hiteddel, keserű magányoddal? Vagy jössz a húsvétra, hogy meglásd a csodát, és hogy te is az evangélium hirdetője légy, hogy megtapasztald a feltámadott Jézus Krisztus dicsőségét. Ne féljetek hát az árnyékból a fénybe lépni, a keserű, fájdalmas éjszakákból kilépni és hirdetni a félelmetes hold legyőzését! A megtört asszonyi szívekben az öröm ujjongása boldogságot duzzaszt. Él a Krisztus, nincs már ott, ahol feküdt. Rohannak a jó hírt vinni.

Keresztyén testvérem! Viruljon ránk egy ilyen húsvét! Legyünk mi is részesei a krisztusi csodának! Hirdessük a Feltámadott dicsőségét! Azzal a felszabadult boldogsággal, amellyel Mária Magdaléna és Mária tették azt.

Ez a feltámadási öröm és az Úr Jézus Krisztus szeretete tegye áldottá és meghitté egész húsvétunkat, hogy minden emberi gyarlóságunkat félretéve, Ő általa megváltva hirdetői legyünk Jézus feltámadásának. Ő adjon áldott, békés, hittel teli, boldog HÚSVÉTOT!